Suhajda Kornél

Sziasztok!

Első sorban egy kis történetet osztanék meg veletek, hogy miként kerültem eme szakma kebleibe.
Az első gépemet internetről rendeltem. Ez egy AR Drone parrot 2.0 volt. Már akkor régi vágyam volt hogy a szeleket szeljem ezekkel a gépekkel. Nemsokkal később rájöttem hogy valami nem stimmel. Valami hiányzott ebből a gépből. Letettem, nem repültem sokáig.
Majd egy napon, miközben a netet bújtam, youtube-on találtam egy videót. Egy srác egyedileg épített quadkopterrel, azaz 4 rotoros gépével repül. Csodálatos videókat készített. Sajnos megnevezni nem tudom, hogy ki volt az, de higgyétek el nekem, csodálatos volt. Imádtam nézni. újra, és újra. Aztán egyre több videó került a figyelmem középpontjába… Meg kellett tanulnom nekem is!
Néztem sok-sok szerelési videót, kapcsolási rajzot, közben foglalkoztam rádiófrekvenciákkal is. Addig-addig húztam ezeket a dolgokat, míg el nem szántam magam.
“Én is ki akarom próbálni”

Kerestem egy kis gépet a neten. Első kis gépem, egy 110cm-es “szitakötő” volt. Mikor megjött a postán 4 hét várakozás után, kibontottam, ráraktam a kis lapátokat, majd néztem mereven.
“Ez hogy a *** fog nekem ez repülni???”
Annyira profin megrendeltem, hogy se akksi, se távirányító, se szemüveg nem volt hozzá… De miért is lett volna? Nem jár hozzá.
Oké… keressük meg ezeket az eszközöket.
Távirányító pipa, szemüveg pipa, akku pipa. Újabb 4 hét várakozás.

Jött a postás kocsi. Csomagok nála. Kibontottam megnéztem, minden klappolt. összeraktam, kis forrasztás, és mehet is a gép.

Felrepültem… Első métereknél éreztem hogy ez az amit kerestem. Az a szabadságérzet, és a lenyűgöző látvány amit egy ilyen szemszög nyújt, csak az érezheti, aki próbálta már. Határtalan szabadság… Igazi kikapcsolódás..
Opácska… valami nem stimmel. A gép irányíthatatlan… csak halad előre. Nem áll meg, nem csökkenti a magasságot, csak megy. Mire észbe kaptam, már nem láttam se szemüvegben, se szabad szemmel. Elrepült…
Ez volt az első ilyen géppel való élményem..

Bevallom kicsit el is ment a kedvem az egésztől.. De ott volt a távirányító, és a szemüveg. Csak egy gép hiányzot…

Egy kis idő múlva rendeltem egy másikat. Nem volt az igazi… Elhatároztam… “A fenébe ezekkel. ÉPÍTEK EGYET!”

Rendelés leadva az utolsó csavarig. Újabb 4 hét… Postakocsi begurul, és már bontom is ki, mint kisgyerek a karácsonyi ajándékát. Megérkezett a QAV250-es. Sok-sok elektronika, vezeték, kamera stb… Tudja a fene, ki-kivel van… De nem baj, valamit kell kezdeni. Eltelt 1, majd 2, és 3 nap is. Készen lett. Első próba, akkumlátor ráköt, majd 3 nagy durranás keretein belül füstbe merült a gép. Ez elhalálozott. Rövid diagnosztika után rájöttem, hogy nem mindegy milyen motorvezérlőket kötök ekkora aksikra. Újabb rendelés, de most csak 2 hét a várakozás..

Ismét jött a posta, de most kb 10 perc volt kicserélni az alkatrészeket. Nézzük csak. minden rendszer stabilan működik, és arra vár hogy a nyakamban lévő távirányítón élesítsem a motorokat.

“Engines armed”

És már pörögtek is a rotorok. Nagyon féltem. Nagy, nehéz gép, és nulla tapasztalat. Viszont az érzés páratlan volt. az a 4-5 perc leírhatatlan volt. De lemerült az akku. Kellett még akku, nem volt mese. Újabb rendelés..

Sokat repültem akkor már mikor felmerült bennem a kérdés. Milyen lehet egy másik fajta gép?
így került képbe a Tyro99-es gép. Megjött, összeraktam, teszteltem. Ég és föld. Fürgébb, gyorsabb az irányváltása, de nem volt olyan sebessége. Igazi verseny gép.

De milyen lehet egy másik vázzal, másmilyen vezérlővel, és másmilyen propellerel?? Ki kellett derítenem…
így jött képbe egy Mamba vezérlőegységgel felturbózott úgynevezett Freestyle gép. A váza könnyű, jól kezelhető, és valahol a QUAV250, és a TYRO99 között mozog az irányítása.

Aztán még egy gép, és még egy…
Azt hiszem most már értem a “Queen – Don’t stop me now” című számot 🙂

Azóta folyamatosan űzöm ezt a hobbyt.